A Manucurist egy családi történet, egy anya-lánya együttműködésből nőtt ki egy női vállalkozássá. Így az Anyák Napja közeledtével kedvünk támadt beszélgetni Gaëlle Lebrat-Personnaz-szal, a Manucurist vezérigazgatójával és társalapítójával.
Elmeséli nekünk ennek a régóta dédelgetett projektnek a kezdetét, és megosztja női, anyai és nagyon aktív vállalkozói benyomásait.
Gaëlle, 1996-ban anyukáddal együtt alapítottad a Manucuristot. Elmesélnéd, hogyan született az ötlet, és hogyan fejlesztettétek tovább?
Gaëlle | Anyukám mindig tökéletes manikűrrel büszkélkedhetett, gyönyörű pirosra lakkozott körmökkel. Miután felnevelte három gyermekét, céltalannak érezte magát, és elhatározta, hogy megtanulja a manikűrös szakmát. Először párizsi fodrászszalonokban dolgozott, míg meg nem találta az ideális helyet, a Saint Honoré piac térségében. Így hoztuk létre a Manucurist intézetet, amely a kéz szépségének szentelt hely.
Én 15 évet dolgoztam a divatiparban, miközben távolról segítettem őt a termékfejlesztésben, kommunikációban és egyebekben.
2016 végén 100%-ban átvállaltam a Manucurist céget, hogy egy új típusú körömlakkot és ápoló termékeket fejlesszek, amelyek minden nő számára elérhetők, a lehető legcleanebb és legtermészetesebb formulákkal, kompromisszumok nélkül a hatékonyság terén.
Milyen tulajdonságokat csodálsz leginkább az anyukádban?
Gaëlle | A bátorságot, a kitartást és a munkaszeretetet különösen csodálom anyámban. Mindig azt mondta nekem, hogy ha nőként szabad akarok lenni, anyagilag függetlennek kell lennem.
Később, amikor elolvastam Simone de Beauvoir „A második nem” című művét, úgy éreztem, mintha anyámat hallanám: „A munka révén a nő nagyrészt áthidalta a férfitól való távolságot; csak a munka garantálhat neki valódi szabadságot.”
Mit adott neked az anyaság?
Gaëlle | Az anyaság egy nagy téma! Kettős érzés: egyszerre gyengített és erősített meg. Rájöttem, hogy már nem vagyok egyedül, és felelős vagyok apró lényekért, akik teljesen tőlem függnek, ami ijesztő, mert elveszítjük a fiatalságra jellemző szabadságot és könnyedséget. De ez egyben valódi erő is: megértjük, hogy már nem csak magunkért cselekszünk. Hasznosnak érezzük magunkat. Ez eltávolítja az üresség érzését, ami korábban erősen jelen volt bennem.
Hogyan tudod összeegyeztetni az 5 gyerekes anyai szerepedet a vállalatvezetői felelősségeiddel?
Gaëlle | Ez hihetetlen! Soha nem teszik fel ezt a kérdést férfi vállalatvezetőknek vagy bármely férfinak. Mintha a családszervezés terhe csak a nőkre hárulna. Sajnos ez sok országban valóság, és még sok munka vár ránk, hogy ezen a téren is elérjük a nemek közötti egyenlőséget, ahogy sok más területen is.
Minden nő, aki anya és aktív, egy végtelenül ismétlődő és folyamatosan megújuló listát hord a fejében. Ez a híres és kimerítő „mentális teher”, egy kifejezés, amely csak 2020-ban került be a Petit Larousse Illustré szótárba...
Én is, mint sok más nő, gyakran túlterhelt vagyok, a munka/ház körüli listám folyamatosan pörög a fejemben. Ehhez társul a bűntudat, ami mennyire női érzés, hogy nem vagyok elég jelen a gyerekeim számára. De az idő múlásával megtanultam, hogy nem feltétlenül az együtt töltött órák száma számít, hanem a velük megosztott minőségi pillanatok.
Mit szeretnél átadni a gyerekeidnek?
Gaëlle | Városban, Párizsban nevelkednek, és ezt egy kicsit szomorúnak találom. Fontosnak tartom, hogy átadjam nekik a természet szeretetét, a kertészkedést, a virágok és fák nevét… Segítem őket, hogy megérezzék a jelen pillanatot, az apró dolgok ízét, amelyek az élet sava-borsát adják. Gyakran utánoznak, és idéznek engem: „Nem jó itt nekünk?”
Vannak olyan alapvető értékek is, mint a mások tisztelete és a munka szeretete, mert ezek nélkül semmi sem igazán lehetséges. A lányaimnak szeretném átadni az önmaguk iránti szépségérzetet. Hogy elfogadják magukat olyannak, amilyenek, és a sminket arra használják, hogy erősebbnek érezzék magukat. A fiúknak pedig azt kívánom, hogy igazságos férfiakká váljanak, akik képesek egyenlően megosztani a házimunkát.
De amit legfőképp szeretnék, hogy megjegyezzenek: „Legyetek önmagatok, ne próbáljatok megfelelni sem nekem, sem másoknak, váljatok azzá, akik lenni szeretnétek.”
