A Manucurist egy családi történet, egy anya-lánya együttműködésből női vállalkozássá vált. Anyák napja közeledtével ezért szerettünk volna elbeszélgetni Gaëlle Lebrat-Personnaz-zal, a Manucurist vezérigazgatójával és társalapítójával.
Visszatekint ennek a régóta szívén viselt projektnek a kezdetére, és megosztja benyomásait nőként, anyaként és rendkívül aktív vállalkozóként.
Gaëlle, 1996-ban édesanyáddal alapítottad a Manucuristot. Elmesélnéd, hogyan született az ötlet, és hogyan fejlesztettétek tovább?
Gaëlle | Anyukámnak mindig kifogástalan manikűrje volt, gyönyörű vörösre lakkozott körmökkel. Miután felnevelte három gyermekét, tétlennek érezte magát, és meg akarta tanulni a manikűrös szakmát. Először párizsi fodrászszalonoknak dolgozott, míg meg nem találta az ideális helyet, a Saint-Honoré piac terén. Így hoztuk létre a kézápolás szépségének szentelt Manucurist intézetet.
Én eközben 15 évig dolgoztam a divatban, miközben távolról segítettem neki a termékfejlesztésben, a kommunikációban stb.
2016 végén 100%-ban átvettem a Manucurist céget, hogy minden nő számára újfajta körömlakkokat és körömápoló termékeket fejlesszek gondosan válogatott összetevőkből, a lehető legtermészetesebb formulákkal, a hatékonyság rovására kötött kompromisszumok nélkül.
Mely tulajdonságokat csodálod leginkább az édesanyádban?
Gaëlle | A bátorság, a kitartás, a munka szeretete – ezeket csodálom különösen az édesanyámban. Mindig azt mondta nekem, hogy ha nőként szabad akarok lenni, anyagilag függetlennek kell lennem.
Később, amikor Simone de Beauvoir „A második nem” című művét olvastam, mintha anyámat hallottam volna: "A nő nagyrészt a munka révén hidalta át a távolságot, amely a férfitól elválasztotta; egyedül a munka biztosíthat számára konkrét szabadságot.”
Mit adott neked az anyaság?
Gaëlle | Az anyaság hatalmas téma! Kettős érzés: úgy érzem, egyszerre gyengített és erősített meg. Rájöttem, hogy már nem vagyok egyedül, és olyan kis lényekért vagyok felelős, akik teljesen tőlem függnek. Ez ijesztő, mert elveszítjük a fiatalságra jellemző szabadságot és könnyedséget. De ez egyben igazi erő is: megértjük, hogy többé nem csak magunkért tesszük a dolgokat. Hasznosnak érezzük magunkat. Ez elveszi a létezés ürességének érzését, amely korábban erős volt bennem.
Hogyan egyezteted össze az ötgyermekes anya szerepét a cégvezetői feladataiddal?
Gaëlle | Ez őrület! Ezt a kérdést soha nem teszik fel férfi cégvezetőknek, sőt, egyetlen férfinak sem. Mintha a család megszervezésének terhe csak a nőkre hárulna. Sajnos ez sok országban valóság, és még mindig van tennivaló az egyenlőség eléréséért ezen a téren, ahogy sok más területen is.
Minden nőnek, anyának és dolgozó nőnek van egy listája, amely folyton körbe-körbe jár a fejében, és állandóan megújul. Ez a híres és kimerítő „mentális teher”, egy kifejezés, amely csak 2020-ban került be a Petit Larousse Illustré szótárba...
Én is, mint mindezek a nők, gyakran túlterhelt vagyok, a munka/otthon listám pedig folyton körbe-körbe jár a fejemben. Ehhez jön a bűntudat, ez a mennyire nőies érzés, hogy nem vagyok eléggé jelen a gyermekeim számára. De idővel megtanultam, hogy nem feltétlenül a velük töltött órák száma számít, hanem a közösen megélt pillanatok minősége.
Mit szeretnél átadni a gyermekeidnek?
Gaëlle | Városban, Párizsban nőnek fel, és ezt kicsit szomorúnak találom. Szeretném átadni nekik a természet szeretetét, a kertészkedést, a virágok és fák nevét… Igyekszem segíteni nekik, hogy megérezzék a jelen pillanatot, az élet ízét adó apró dolgok örömét. Gyakran utánoznak, és engem idéznek: "Nem jó itt nekünk?"
Vannak megkerülhetetlen értékek is, mint a mások iránti tisztelet és a munka értéke, amelyek nélkül valójában semmi sem lehetséges. A lányaimnak szeretném átadni az önmagukért megélt szépség érzékét. Fogadják el magukat olyannak, amilyenek, és használják a sminket, hogy erősebbnek érezzék magukat. A fiúkból pedig azt szeretném, ha igazságos férfiak válnának, akik képesek méltányosan megosztani az otthoni feladatokat.
De amit mindenekelőtt szeretnék, hogy megjegyezzenek, az ez: „Legyetek önmagatok, ne próbáljatok megfelelni sem nekem, sem másoknak, váljatok azzá, akik lenni szeretnétek.”
